Az acéltorony általában három részből áll: a toronyfejből (a keresztkarokkal együtt), a középső részből és a lábakból. Minden szakasz más-más mechanikai szerepet tölt be.
A toronyfej közvetlenül viseli a vezetékek függőleges terhelését és vízszintes feszültségét, ezeket a toronytesten nyomás- és hajlítónyomatékokká alakítva. A középső rész rugalmas oszlopként működik, ellenáll a toronyfejből érkező hajlító nyomatékoknak és az általa viselt szélterheléseknek. A lábak felelősek az összes terhelés elosztásáért az alapzaton; ezért a keresztmetszetük-általában innovatív, és a talajjal bezárt szögük szigorúan kiszámított-túl meredek, a stabilitás pedig elégtelen, túl kíméletes és pazarló az anyag.
A toronytest keresztmetszete{0}}alulról felfelé fokozatosan szűkül, és kúp alakú. Ez a forma nem esztétikai okokból, hanem a hajlítónyomatékok eloszlásán alapul: a hajlítónyomaték a tövénél a legnagyobb, a legkisebb pedig a tetején. Az alapnak szélesebb -keresztmetszetre van szüksége, hogy ellenálljon a borulási nyomatéknak.