Fő anyagok
Az erőtornyok formázott acélból készült acélvázas szerkezetek, amelyek olyan előnyöket kínálnak, mint a nagy szilárdság és a könnyű gyártás. A legtöbb hazai és nemzetközi erőtorony melegen-hengerelt egyenlő oldalú szögacélból készül, amelyeket csavarokkal kötnek össze, hogy térbeli rácsos szerkezetet alkossanak. Az erőtornyok gyártásához használt fő anyagok az egyenlő oldalú szögacél, az acélcsövek és a kompozit anyagok. Az acélcsöves erőtornyok aerodinamikai teljesítménye jobb, keresztmetszeti mechanikai tulajdonságaik és teherbíró képességük- jobbak, mint a szögletes acél erőtornyok, de gyártási folyamatuk összetettebb, ami magasabb költségeket eredményez. A kompozit erőtornyok további három típusra oszthatók: kompozit toronytestre (fluorkarbon festékbevonattal), kompozit keresztkarra (kompozit anyagok felületén esernyőszoknyákkal) és teljes egészében kompozit anyagokból készültekre.
Alapszerkezet
Az erőtornyok alapvetően három részből állnak: a toronyfejből, a toronytestből és a torony lábaiból. Ha ez egy csúszós elektromos torony, akkor a csővezetékeket is tartalmazza. A háromszög alakban elhelyezett vezetőkkel rendelkező erőtornyok esetében az alsó keresztkar feletti részt toronyfejnek nevezzük; a vízszintesen elhelyezett vezetőkkel rendelkező erőtornyok esetében a vízszintes nyílás feletti részt toronyfejnek nevezzük. A serleg-alakú és macska-fej-alakú toronyfejeknél a vízszintes nyílástól a keresztkarig tartó szakaszt toronynyaknak, a két oldalát pedig ívelt karoknak nevezzük. Az alapzat tetején lévő keret első szakaszát toronylábnak nevezik. A rácsos szerkezetet – a toronyfej és a lábak kivételével – toronytestnek nevezzük. A torony föld alatti részét, a földelő berendezés kivételével, összefoglaló néven toronyalapozásnak nevezzük. Feladata a torony megtámasztása, a toronyterhelés elviselése és a talajra továbbítása.
Az erőtorony fő rácsának négy sarkában lévő tagokat főtagoknak nevezzük. Annak érdekében, hogy a torony alakja változatlan maradjon, és javítsák az elemek stabilitását és a huzalszakadás esetén fennálló nyomatékot, átlós elemeket használnak a főelemek összekötésére minden síkon. Egyes tornyok vízszintes válaszfalakkal is rendelkeznek a fő elemek bizonyos szakaszaiban. A tagok karcsúsági arányának csökkentése érdekében egyes erőtornyok a válaszfalakon vagy az átlós elemeken segédelemeket is tartalmaznak.
Az átlós tag és a főtag közötti kapcsolatot, vagy az átlós tagok csatlakozását csomópontnak nevezzük. A tag középvonalának a csomópontban lévő metszéspontját középpontnak nevezzük. A két szomszédos csomópont közötti részt inter-csomópontnak nevezzük. A két csomópont középpontja közötti távolságot csomóponthossznak nevezzük. A két szomszédos toronyláb középtengelye közötti vízszintes távolságot toronygyökér-nyílásnak nevezzük.