A tornyokat alak szerint általában öt típusba sorolják: serleg-alakú, macska-fej-alakú, (shàng)-alakú, (gān)-alakú és hordó-alakú. Céljuk szerint feszítőtornyokba, egyenes{7}}vonalú tornyokba, szögtornyokba, transzponáló tornyokba (a vezeték fázishelyzetének megváltoztatására szolgáló tornyok), termináltornyokba és keresztezőtornyokba sorolhatók.
A távvezetékekben betöltött funkciójuk alapján a tornyokat egyenes{0}}vonali tornyokba, feszítőtornyokba, szögtornyokba, transzponáló tornyokba, keresztezőtornyokba és végtornyokba sorolhatjuk. Egyenes-vonaltornyok és feszítőtornyok a vonal egyenes szakaszain kerülnek felállításra; szögtornyokat állítanak fel a távvezeték kanyarulataiban; magas átkelőtornyokat emelnek az átkelendő objektum mindkét oldalán; rendszeres időközönként transzponáló tornyokat szerelnek fel, hogy kiegyensúlyozzák a három vezető impedanciáját; és termináltornyokat emelnek ott, ahol a távvezeték csatlakozik az alállomás szerkezetéhez.
A távvezetékekben használt tornyok a felhasznált szerkezeti anyagok alapján elsősorban vasbeton oszlopokat és vastornyokat tartalmaznak. Az általános szerkezeti stabilitás fenntartása szempontjából önhordó tornyokba és{1}}soros tornyokba sorolhatók. Az erőátviteli tornyoknak különféle szerkezeti formái vannak. Ha a hazámban már megépített távvezetékeket nézzük, a vastornyokat általában 110 kV-nál nagyobb feszültségszinteknél, míg a vasbeton oszlopokat általában 66 kV-nál kisebb feszültségszinteknél használják. A toronyfejhuzalokat a torony oldalirányú terhelésének és vezetőfeszültségének kiegyensúlyozására használják, csökkentve ezzel a torony alján a hajlítónyomatékokat. A huzalok használata csökkenti a toronyanyag-fogyasztást és a vezeték költségét. Sík terepen lévő útvonalakon gyakran használják az íves tornyokat. A torony típusának és alakjának kiválasztásánál számításokon kell alapulnia, hogy biztosítsák az elektromos követelmények teljesítését, figyelembe véve a feszültségszintet, az áramkörök számát, a terepviszonyokat és a távvezeték geológiai viszonyait. Az adott projekthez megfelelő toronytípust gyakorlati megfontolások alapján kell kiválasztani, és gazdasági és műszaki összehasonlítások révén a technológiailag legfejlettebb és gazdaságilag ésszerűbb toronytípust kell kiválasztani.